Digitális ábrázolás / BMEEPAGA205

2D alaprajz

A feladat első része az ábrán látható alap­rajz meg­raj­zo­lása.

Java­solt méte­res alap-lép­ték, és az ACAD-Hu.DWT sab­lon­fájl haszná­lata.

Ha a pontok és távol­sá­gok meg­adása, ill­et­ve fó­li­ák létre­ho­zá­sa már nem jelent gondot, foly­tas­sa a mun­kát a kö­vet­ke­ző gya­kor­lat­tal.

Rajzolás méretekkel

 • Rajzi egység

A rajz alapegységét mindenki maga választhatja meg. Hogy egy rajzi egység métert, centimétert, millimétert (vagy épp lábat) jelent, azt magunk dönthetjük el. Nem mindegy persze: nem ideális pl. a milliméterben rajzolni egy több-hek­táros terület beépítési tervét, mert sok nehézséget és hibát okozhat a koordináták nagy számainak értelmezése.

  A MértegysUnits (azaz Formátum • MértekegységFormats • Units) parancs paneljén célszerű kiválasztani a használni kívánt szög-, és hosszúsági mérték­egységeket, illetve megjelenítési pontosságukat.

A szabad méretrend-választás következtében nem valószínű, hogy épp akkora rajz-területet látunk, amekkorát a rajz megkívánna…

Adjuk meg a rajzhatárokat!

RHATÁR ⮂ LIMITS (vagy Formátum • RajzhatárokFormats • Drawing Limits
-6,-5⮠ 6,5⮠ 🡪 a rajzterület bal alsó és jobb fölső sarka – méterben

A rajz­határ meg­adá­sa per­sze(?) nem változ­tatja meg a meg­jele­nített rajz­terü­letet, erre hasz­nálható a Zoom parancs MindAll opciója.

Ez meg­jele­níti az összes rajz­ele­met és a rajz­határt – épp ezért zavaró, ha az utóbbi túl nagyra van állítva.

Általában jó ötlet úgy rajzolni, hogy az origó a rajz egy jellemző pontjába essen (pl. a bal alsó sarokba, vagy cen­trá­lis térnél az alap­rajz közép­pont­jába).

Ha a koor­diná­ta­rend­szert jelző ikon zavaró helyen van, akár ki is kap­csol­hat­juk (Nézet • Megjelenítés > FKRikon > BeView • Display > UCSIcon > On).

Pontok, távolságok megadása

A koordináták megadása többféle rendzserben történhet:

 • Szög-megadás egérrel

Legtöbbször a relatív polárkoordinátákat fogjuk használni, a legkevesebb gépelést igénylő pontmegadási mód ugyanis az, ha (a kezdőpont megadása után) az egeret a kívánt irányba mozdítjuk (Orto), majd begépeljük a következő pont távolságát (pl. .5⮠ ).

 • KÖVetés (TRAcking)

Az eddig megismert pontmegadási módszerek a vonallánc első pontjának megadásánál még nem alkalmazhatók. Ott sem kell azért mindig kiszámolnunk az abszolút koordinátákat: elég, ha a már megrajzolt rajzelemektől való távolságot ismerjük, onnan a követés (tracking) segítségével eljuthatunk a kezdőpontba.

 • Háló ⮂ Grid, és Raszter ⮂ Snap

A már megismert OrtoOrtho ([F8]), és TárgyraszterOSnap ([F3]) segí­tők mel­lett vannak további, a mére­tekhez kapcso­lódó rajzo­lás-segí­tők.

A HálóGrid megje­lení­ti az adott rács­pont­távol­ságú segédhálót (ki/be kapcsolása: [F7], vagy az alsó álla­pot­jelző sor­ban a megfelelő kapcso­lóval). Ez csak op­ti­kai segít­ség, a pont-megadást nem be­folyá­solja!

A RaszterSnap: bekap­csolá­sakor az egér­kur­zor­ral csak adott (állít­ható) rács­pont­távol­ságú háló pont­jaira lehet ugrani, és az e hálóra illesz­kedő pon­tokat megadni (ki/be kapcso­lása: [F9], vagy az alsó álla­pot­jelző sor­ban a megfelelő kapcso­lóval). E segítőt mind az OrtoOrtho, mind a TárgyraszterOSnap fölül­bírálja!

Beál­lí­tás a RajzbeállításokDrafting Settings panelen (Eszköz • RajzbeállításTools • Drafting Settings).

Rajzoljuk meg a bal alsó négyzetes pillért vonalláncként, a fönti pontmegadási módok gyakorlásával, az origót az alaprajz középpontjába feltételezve!

VLánc ⮂ PLine) (elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő ikon)
-1.05,-1.05 🡪 abszolút derékszögű koordináták – méterben
@.3,0 🡪 relatív derékszögű koordináták
@.3<90 🡪 relatív polárkoordináták
🡪 relatív polárkoordináták: az iránytOrto módban az egér balra húzásával adjuk meg, majd: .3
Zár ⮂ Close 🡪 a vonallánc bezárása

 • Tégl ⮂ Rectang, Poligon ⮂ PolyGon

Nem minden rajzolási parancshoz tartozik külön elem-típus. A TéglRectang utasítás például téglalap alakú, zárt vonalláncok létrehozására szakosodott, és így csak két átló-végpont megadását igényli. A PoligonPolygon parancs pedig szabályos sokszög alakú, zárt vonalláncok létrehozását könnyíti meg. A parancs tetszőleges oldalszámú adott oldalhosszúságú (ÉlEdge opció), vagy adott sugarú kör belsejébe (Inscribed), ill. köré (Circumscribed) írt sokszög rajzolását végzi.

A „késztermék” viszont semmiben sem különbözik a VLáncPLine utasítással létrehozott (zárt) vonallánctól.

Hozzuk létre a hatszög alakú helyiség-kontúrt a PoligonPolygon paranccsal!

Poligon ⮂ Polygon
6 🡪 a sokszög oldalainak száma
0,0 🡪 a középpontot érdemes az origóba fölvenni
K ⮂ C 🡪 minthogy a beírt kör sugarát ismerjük, köréírt poligont rajzolunk
3.6 🡪 a beírt kör sugara

A külső falsík előállitható egy újabb Poligonként, vagy a múlt órán használt PárhOffset paranccsal.
Az ablaknyílást rajzoljuk meg téglalapként, első pontjának megadásához pedig használjuk a követést!

Tégl ⮂ Rectang
köv (tra) 🡪 követési (tracking) mód indítása
🡪 mutassuk meg a belső poligon fölső oldalának FELezőpontját ⮂ MIDpoint
🡪 húzzuk az egeret balra, és gépeljük be: .6
🡪 húzzuk az egeret felfelé, és írjuk be: .38
🡪 a tracking lezárása, és ezzel az első pont megadása
@1.2,-.38 🡪 az átellenes sarokpont relatív derékszögű koordinátáinak megadására

A pontok és távolságok elvileg egérrel is mutathatók – persze csak ha a Raszter aktív, és lépésköze elég nagy ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk, hova mutatunk! E módszer komoly hibája, hogy ha a raszter elég nagy ahhoz, hogy a mozgás a monitoron követhető legyen, akkor már túl nagy ahhoz, hogy használata (pl. alaprajz rajzolásakor) még célszerű legyen.

 • Poláris és négyszöges kiosztás

Sokszor az KiosztARray utasítással létrehozható kiosztás a leghatékonyabb módszer meglévő rajzelemek többszörözésére. Mivel a rajzban már létező objektumo(ka)t manipulál, ez is módosítási utasításnak minősül.

E parancsnak létezik párbeszédpaneles és parancssori verziója is. Mivel ugyanazokat az adatokat kell mindenképp megadni, mindenki maga dönthet, melyiket használja – itt a parancssori változat szerepel, mivel ennek használatakor a program sorban bekér minden adatot, s így biztosan nem marad ki semmi.

Hozzük létre a többi pillért négyszöges kiosztással!

-Kioszt ⮂ -ARray
🡪 jelöljük ki a megrajzolt pillért, majd:
Négyszögletes (Rectangular) 🡪 raszteres kiosztás
2 🡪 sorok száma
2 🡪 oszlopok száma
1.8 🡪 két szomszédos sor azonos pontjának távolsága
1.8 🡪 két szomszédos oszlop azonos pontjának távolsága

Az utolsó előtti kérdésnél választhatjuk az egységcella ⮂ unit cell megadását is, ha (pl. két ponttal) meghatározzuk az x és y irányú távolságot.

Hozzük létre az ablaknyílásokot körkörös kiosztással!

-Kioszt ⮂ -ARray
🡪 jelöljük ki a megrajzolt ablaknyílást, majd:)
Poláris (Polar) 🡪 poláris kiosztás
🡪 a kiosztás középpontjaként adjuk meg az alaprajz középpontját
3 🡪 kiosztás elemeinek száma
360 🡪 kitöltendő szögtartomány előjeles megadása
🡪 kiosztott elemeinek elforgatása

 • Rajzelemek nyújtása

Gyakran előfordul, hogy egy rajzelem alakja („topológiája”) megfelelő, de belső arányai nem. Ilyenkor jól használató a NyújtStretch parancs. Ez létező rajzelem(ek) kijelölt csomópontjainak elmozdítására – s ezzel az elem egyes vonalainak nyújtására – szolgál. (A teljes egészében a metsző-ablakba eső elem(ek) elmozdul(nak)).

A bejárati nyílást állítsuk elő az ablak tükrözésével (MIrror) nyert téglalap nyújtásával (STretch)!

Nyújt ⮂ Stretch
🡪 kattintsunk a téglalaptól kicsit jobbra
🡪 húzzuk balra az egeret, hogy a téglalap jobb oldala a metsző ablakba kerüljön, majd kattintsunk
🡪 a kiválasztás lezárása
🡪 az elmozdulás-vektor első pontjának megadásához kattintsunk egy tetszőleges helyen
🡪 húzzuk az egeret jobbra (Orto), és gépeljük be: .15

Az eljárást természetesen meg kell ismételjük a téglalap bal oldalának balra húzásához.

Fóliák, színek, vonaltípusok

Eddig az AutoCAD (0 nevű, fehér színű) alap-fóliáját használtuk. Ez, mint később látni fogjuk, igen speciális szerepet tölt be. Ha összetettebb rajzot készítünk, célszerű a különböző jellegű elemeket külön fóliákra rendezni.

 • Fóliák

Minden CAD programban mód van arra, hogy a különböző típusú elemeket különböző fóliákra osszuk el. E fóliák kap­csol­gatá­sával módunk van pl. különböző tervtípusok és -változatok különbontására.

Bevett gyakorlat pl. hogy a képernyőn a különböző színek jelölik a különböző vonalvastagságú vo­na­la­kat – így elég nyomtatáskor megadni, hogy pl. a piros színű vonalak 0,5mm-es vastagsággal kerüljenek nyom­tatásra. Hogy ne kelljen a színeket állandóan állítgatni, célszerűbb, ha létrehozunk pl. egy Falak nevű fóliát, amihez hozzárendeljük a piros színt, és minden falat (ill. metszett szerkezetet) erre helyezünk.

 • Fóliakezelés alapfokon

A Formátum • FóliaFormat • Layer menüpont paneljén az Új ⮂ New gombbal új fóliát hozhatunk létre, melynek nevét érdemes rögtön mó­do­sí­tani (az automatikus sorszámozott név nem sokat mond a fólia tartalmáról).

Célszerű rögtön színt is rendelni a fóliához – ez a fólia so­rá­nak SzínColor osz­lopára kat­tint­va, majd a meg­jelenő pa­ne­len egy színt választva történhet. Igény esetén (ha pl. egy fólián csak a takart vonalakat akarjuk ábrázolni), vonaltípust is ren­del­hetünk a fóliához.

A fóliák közt mindig van egy aktuálisCurrent: minden újonnan rajzolt (azaz nem a már meglévő elemek másolataként létrehozott) rajzelem erre a fóliára kerül.

Létező fóliák közti váltáshoz elég a fóliák listáját lenyitni, és arról választani.

Természetesen ez módosítható: a fóliák listájához hasonlóan lenyitható a színek (vonaltípusok, -vastagságok) listája, és ott is kiválaszthatjuk közülük az aktuálisat – de akkor onnan kezdve minden vonal olyan lesz, tekintet nélkül arra, hogy az pl. fal, bútor, vagy ablak. Célszerűbb tehát ezeket nem bántani.

 • Rajzelem-tulajdonságok módosítása

A rajzelemek tulajdonságai egyedileg is állíthatók. Legegyszerűbben épp a fönti módon: ha parancs kiadása nélkül (rákat­tin­tással, AblakWindow, vagy MetszCrossing típusú kijelöléssel) kiválasztunk rajzeleme(ke)t, a listák módo­sulnak, és a kivá­lasztott elem(ek) tulajdonságait (fóliáját, színét, vonaltípusát) mutatják. Ha most nyitjuk le őket, és módosítjuk ada­taikat (pl. zöldre állítjuk színüket), a kijelölt összes elemen végrehajtódik a megfelelő változás.

Értelemszerűen a rajzelemek vonaltípusa is hasonló módon módosítható. Itt annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ha a rajzba még nincsenek betöltve a vonaltípus-definíciók, először az EgyébOther menüpontot kell válasszuk, majd a meg­je­lenő pa­nelen a BetöltésLoad gombbal megjeleníthetjük a Vonaltípus-kezelő panelt, melynek listájáról kiválaszhatjuk a betölteni kívánt vonaltípusokat (a [Ctrl] billentyűt lenyomva tartva egyszerre többet is kijelölhetünk), melyek azután már elérhetők lesznek a legördülő listából is.

Gondot jelent, ha a betöltött vonalak alap-léptéke (mely megszabja a szaggatott vonalak egyes szaka­szainak hosszát) nem illeszkedik a rajz léptéléhez. Ezen segít az LTSCALE változó (a szaggatás alapegységét a rajzi lép­tékhez igazító szorzó): ha pl. egy hüvelyk alapegységre „kitalált” vonalat méteres alapegységgel akarunk használni, adjunk a vál­to­zó­nak 0.025 értéket (pl. a Vonaltípus-kezelő panel globális léptéktényező rubrikájában).

Hozzunk létre Falak, Nézet, és Szerkesztés fóliákat (eltérő színekkel), az eddig rajzolt elemeket helyezzük át a Szerkesztés fóliára, majd a Nézet fólián rajzoljuk meg a födémáttörést jelző kört, és állítsuk át vonaltípusát szaggatottra!

A faltestek mint zárt vonalláncok létrehozására (a Falak fólián) használjuk a HvonalBoundary parancsot, mely lehetővé teszi, hogy az eddig rajzolt vonalak által közrezárt „szigeteket” egy folytonos határ­vonallal körberajzoljuk.

Sraffozzuk a falakat és pilléreket. Használjuk a tömör ⮂ Solid kiltöltést, melyet érdemes a falkontúrtól különböző (színű) fóliára tenni, hogy lehessen pl. halványabb tónussal nyomtatni.

Megesik, hogy annak érdekében, hogy a kitöltés ne takarja ki a vonalakat, hátra kell küldjük a sraffozást az Eszköz • Megjelenítési sorrend > LegalulraTools • Display Order > Send to Back utasítással.

Végül a 0 fólián rajzoljunk meg egy asztalt és egy széket!

Méretek ellenőrzése

 • Lekérdezés

Többféle eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk, vajon egyeznek-e a rajzolt és a raj­zolni kívánt méretek. Az KoordID paranccsal egy adott pont koordinátáit kérdezhetjük le (már csak ezért sem rossz ötlet a rajz origóját valamilyen értelmes helyre fölvenni). A TávsDist két pont távol­ságát adja meg – azonkívül még a távolság x, y, z vetületét, ill. a két pont által meghatározott szöget.

 • Kótázás

A méretek dokumentálására használhatunk kótázást. Az AutoCADben rengeteg változó vezérli a kóták megjelenését, és a kótázási utasítások külön alrendszert alkotnak, melybe a DIM paranccsal léphetünk be, és ahol csak kótázási utasítások (és transzparens parancsok) használhatók.

 • Kótázási parancsok

Mi most csak az alapvető parancsokkal ismerkedünk meg: ezeket, hogy használatuk és elérésük egyszerűbb legyen, közvetlenül is elérhetővé tették (elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő gomb az eszközsoron):

A MéretHosszDimLinear két pont közti távolság adott (többnyire vízszintes vagy függőleges) vetületének kótázására szolgál. Elsőként a két kótázni kívánt pontot kell megadnunk, majd egy har­madik ponttal a kótavonal helyét. Hogy épp melyik vetületet kótázzuk, attól függ, hogy a két pont meg­adása után merre mozdítjuk el az egeret (ha pl. lefelé húzzuk, vízszintes kótát fog rajzolni). Opciói közül (a kóta le­helye­zése, azaz a harmadik pont megadása előtt) választva megszabhatjuk, hogy Vízszintes ⮂ H, FÜggőleges ⮂ V, vagy adott szögben FOrgatott ⮂ R vetületet kívánunk kótázni. A MéretIllesztDimALigned is két pont közti távolság kótázására szolgál, ám az előbbivel ellentétben itt a kóta mindig párhuzamos a két megadott pont által megszabott iránnyal. A MéretSzögDimANgular szög kótázására jó: ez lehet két (szöget bezáró) vonal, egy ív ⮂ Arc, vagy ( után) három pont. Természetesen egy külön ponttal ekkor is meg kell adni a kóta helyét.

A MéretFolytatDimContinue parancs az utolsóként rajzolt, vagy ( után) egy kiválasztott kóta foly­tatá­sára specializálódott. Előnye, hogy nem kell megadnunk sem az első pontot, sem a kóta helyét/irányát, mert át­veszi az előző kóta második pontját, és örökli annak helyét.

 • Kótaméret és -lépték

A kóták konkrét megjelenése minden részletében testre szabható. Ha viszont végre sikerült beállítani egy megfelelőt, nyil­ván nem lenne célszerű egy más léptékű rajz miatt az egész állítgatást újrakezdeni – ilyenkor hasznos a DIMSCALE vál­tozó, mely csak a kóták rajzhoz viszonyított méretét befolyásolja (ha ennek értékét megduplázzuk, a kóták relatív mé­re­te is kétszeresére nő). Ez csak az újonnan rajzolt kótákra vonatkozik ugyan, de a már megrajzoltakra is érvényesíthető a MéretDIM mód AktualizálUPdate parancsával.

A DIMLFAC változó értékével a lineáris méreteket szorozhatjuk be. Ennek köszönhető, hogy bár méterben rajzoltunk, a kóták centiméterben (100-as szorzóval) jelennek meg (különben az 5cm-es méret 0.05-nek íródna…).

Minkét változó elérhető a Formátum • MéretstílusFormat • Dimension Style panel [Módosítás] ⮂ [Modify] gombjával megjeleníthető panelen: IllesztésFit lap Globális lépték használataUse overall scale of rubrikája, ill. Elsődleges mértékegységekPrimary Units lap LéptékScale factor rubrikája.

Egy új fóliára rajzoljuk be a kótákat!