Ábrázoljuk egy téglalap alaprajzú „csürlős” csúcsíves boltozat egyszerűsített modelljét!
Egy lehetséges megoldás: LETÖLTÉS
A boltozati felületet azonos sugarú félgömbök közös részeként közelítjük, az origót az egyszerűség kedvéért az alaprajz középpontjába felvéve.
Téglalap alaprajz felett a csürlős forma egyszerűen számolható, mivel minden alaprajzi negyedben annak a gömbnek felületét ábrázoljuk, melynek középpontja az átellenes negyedben található – így nem is szükséges vizsgálni, hogy egy adott pontban melyik gömb felülete mértékadó.
Az alaprajz hosszabbik oldala legyen sx paraméter, oldalainak aránya pedig qyx paraméter – sy ebből már számolható ( ).
A félgömbök metszeteként adódó homlokívek akkor lesznek geometriai értelemben hasonlóak, ha a gömbközéppontok az alaprajzi átlóra kerülnek – így a homlokívek sugarainak aránya is qyx lesz ( ).
Még fontosabb, hogy ezáltal mindkét irányban ugyanazon qrs paraméterrel leírható a homlokív és az oldalhossz aránya ( ).
Egy origó középpontú gömb r sugarát ismertnek feltételezve kiszámítható a felület x, y koordinátájú pontjának z magassága ( ).
Esetünkben a gömbök sugara könnyen kiszámolható. Az alaprajz minden sarkában igaz, hogy a homlokív érintője ott függőleges. Mivel eszerint a gömbfelület érintősíkja is függőleges, a gömb sugara (mely arra merőleges) nyilván vízszintes – vagyis a gömbközéppont azonos magasságban van a sarokponttal. Emiatt egy adott sarokpont és a hozzá tartozó gömbközéppont vízszintes távolsága megegyezik a gömb sugarával ( ).
A fönti képletet még annyiban módosítani kell, hogy a gömb nem az origóban van – de az eltolás távolsága ismert: a homlokív sugarának és az oldalhossz felének különbsége.
A felület adott adott x, y koordinátájú pontjának z magasságának képlete tehát:
A felület megjelenítésére az Excel meglehetősen korlátozott módon képes. Mivel csak az egyes adatpontokhoz tartozó értékeket ábrázolja, számára közömbös, hogy x és y irányban koordináták, vagy mondjuk városnevek szerepelnek – vagyis a megjelenítés csak akkor lesz korrekt, ha x és y irányban is egyenletes kiosztást alkalmazunk.
Ebből adódik az a másik erős korlát is, hogy minden alaprajzi ponthoz csak egy érték tartozhat – teljes gömb például így nyilván nem is ábrázolható. Ez egyben azt is jelenti, hogy függőleges sík sem jeleníthető meg – a mellékelt ábra avval éri el ezt a hatást, hogy az alap téglalapnál valamivel nagyobb területet ábrázol, és a környező pontok magassága nulla.
A felület megjelenítésének pontosságát nyilván meghatározza, hány pontban számoljuk ki a függvény értékét. Mivel ez esetben a felület szimmetrikus, érdemes mindkét irányban 2n darabra osztani. A két irányban akár különbözhet is az osztásszám (nx, ny), de mivel négyzet alaprajból indulunk ki, azonos is lehet.
Az x illetve y irányú felosztásra nyilván külön (ix, iy) számlálót kell alkalmazni – és a fentiek értelmében ezek túl kell lépjék n értékét ahhoz, hogy a függőleges felületek is megjelenjenek.
A fenti képletet annyiban szükséges módosítani, hogy az alaprajz szélein, ahol _ix és / vagy _iy nagyobb mint n.
Érdemes a felület lehetőségeit póbálgatni a qyx, és főleg a qrs arányok változtatásával. (Például qrs=0,5 esetén függőkupola formát kapunk.)