Javasolt méteres alap-lépték, és az ACAD-Hu.DWT sablonfájl használata.
Ha a pontok és távolságok megadása, illetve fóliák létrehozása már nem jelent gondot, folytassa a munkát a következő gyakorlattal.
A rajz alapegységét mindenki maga választhatja meg. Hogy egy rajzi egység métert, centimétert, millimétert (vagy épp lábat) jelent, azt magunk dönthetjük el. Nem mindegy persze: nem ideális pl. a milliméterben rajzolni egy több-hektáros terület beépítési tervét, mert sok nehézséget és hibát okozhat a koordináták nagy számainak értelmezése.
• A Mértegys ⮂ Units (azaz Formátum • Mértekegység ⮂ Formats • Units) parancs paneljén célszerű kiválasztani a használni kívánt szög-, és hosszúsági mértékegységeket, illetve megjelenítési pontosságukat.
A szabad méretrend-választás következtében nem valószínű, hogy épp akkora rajz-területet látunk, amekkorát a rajz megkívánna…
⯆RHATÁR ⮂ LIMITS
(vagy Formátum • Rajzhatárok ⮂ Formats • Drawing Limits
-6,-5⮠ 6,5⮠
🡪 a rajzterület bal alsó és jobb fölső sarka – méterben
A rajzhatár megadása persze(?) nem változtatja meg a megjelenített rajzterületet, erre használható a Zoom parancs Mind ⮂ All opciója.
Ez megjeleníti az összes rajzelemet és a rajzhatárt – épp ezért zavaró, ha az utóbbi túl nagyra van állítva.
Általában jó ötlet úgy rajzolni, hogy az origó a rajz egy jellemző pontjába essen (pl. a bal alsó sarokba, vagy centrális térnél az alaprajz középpontjába).
Ha a koordinátarendszert jelző ikon zavaró helyen van, akár ki is kapcsolhatjuk (Nézet • Megjelenítés > FKRikon > Be ⮂ View • Display > UCSIcon > On).
A koordináták megadása többféle rendzserben történhet:
Legtöbbször a relatív polárkoordinátákat fogjuk használni, a legkevesebb gépelést igénylő pontmegadási mód ugyanis az, ha (a kezdőpont megadása után) az egeret a kívánt irányba mozdítjuk (Orto), majd begépeljük a következő pont távolságát (pl. .5⮠ ).
Az eddig megismert pontmegadási módszerek a vonallánc első pontjának megadásánál még nem alkalmazhatók. Ott sem kell azért mindig kiszámolnunk az abszolút koordinátákat: elég, ha a már megrajzolt rajzelemektől való távolságot ismerjük, onnan a követés (tracking) segítségével eljuthatunk a kezdőpontba.
A már megismert Orto ⮂ Ortho ([F8]), és Tárgyraszter ⮂ OSnap ([F3]) segítők mellett vannak további, a méretekhez kapcsolódó rajzolás-segítők.
A Háló ⮂ Grid megjeleníti az adott rácsponttávolságú segédhálót (ki/be kapcsolása: [F7], vagy az alsó állapotjelző sorban a megfelelő kapcsolóval). Ez csak optikai segítség, a pont-megadást nem befolyásolja!
A Raszter ⮂ Snap: bekapcsolásakor az egérkurzorral csak adott (állítható) rácsponttávolságú háló pontjaira lehet ugrani, és az e hálóra illeszkedő pontokat megadni (ki/be kapcsolása: [F9], vagy az alsó állapotjelző sorban a megfelelő kapcsolóval). E segítőt mind az Orto ⮂ Ortho, mind a Tárgyraszter ⮂ OSnap fölülbírálja!
Beállítás a Rajzbeállítások ⮂ Drafting Settings panelen (Eszköz • Rajzbeállítás ⮂ Tools • Drafting Settings).
⯆VLánc ⮂ PLine)
(elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő ikon)
-1.05,-1.05
🡪 abszolút derékszögű koordináták – méterben
@.3,0
🡪 relatív derékszögű koordináták
@.3<90
🡪 relatív polárkoordináták
🡪 relatív polárkoordináták: az iránytOrto módban az egér balra húzásával adjuk meg, majd: .3
Zár ⮂ Close
🡪 a vonallánc bezárása
Nem minden rajzolási parancshoz tartozik külön elem-típus. A Tégl ⮂ Rectang utasítás például téglalap alakú, zárt vonalláncok létrehozására szakosodott, és így csak két átló-végpont megadását igényli. A Poligon ⮂ Polygon parancs pedig szabályos sokszög alakú, zárt vonalláncok létrehozását könnyíti meg. A parancs tetszőleges oldalszámú adott oldalhosszúságú (Él ⮂ Edge opció), vagy adott sugarú kör belsejébe (Inscribed), ill. köré (Circumscribed) írt sokszög rajzolását végzi.
A „késztermék” viszont semmiben sem különbözik a VLánc ⮂ PLine utasítással létrehozott (zárt) vonallánctól.
⯆Poligon ⮂ Polygon
6 🡪 a sokszög oldalainak száma
0,0 🡪 a középpontot érdemes az origóba fölvenni
K ⮂ C 🡪 minthogy a beírt kör sugarát ismerjük, köréírt poligont rajzolunk
3.6 🡪 a beírt kör sugara
⯆Tégl ⮂ Rectang
köv (tra)
🡪 követési (tracking) mód indítása
🡪 mutassuk meg a belső poligon fölső oldalának FELezőpontját ⮂ MIDpoint
🡪 húzzuk az egeret balra, és gépeljük be: .6
🡪 húzzuk az egeret felfelé, és írjuk be: .38
⮠
🡪 a tracking lezárása, és ezzel az első pont megadása
@1.2,-.38
🡪 az átellenes sarokpont relatív derékszögű koordinátáinak megadására
A pontok és távolságok elvileg egérrel is mutathatók – persze csak ha a Raszter aktív, és lépésköze elég nagy ahhoz, hogy kontrollálni tudjuk, hova mutatunk! E módszer komoly hibája, hogy ha a raszter elég nagy ahhoz, hogy a mozgás a monitoron követhető legyen, akkor már túl nagy ahhoz, hogy használata (pl. alaprajz rajzolásakor) még célszerű legyen.
Sokszor az Kioszt ⮂ ARray utasítással létrehozható kiosztás a leghatékonyabb módszer meglévő rajzelemek többszörözésére. Mivel a rajzban már létező objektumo(ka)t manipulál, ez is módosítási utasításnak minősül.
E parancsnak létezik párbeszédpaneles és parancssori verziója is. Mivel ugyanazokat az adatokat kell mindenképp megadni, mindenki maga dönthet, melyiket használja – itt a parancssori változat szerepel, mivel ennek használatakor a program sorban bekér minden adatot, s így biztosan nem marad ki semmi.
⯆-Kioszt ⮂ -ARray
🡪 jelöljük ki a megrajzolt pillért, majd: ⮠
Négyszögletes (Rectangular)
🡪 raszteres kiosztás
2 🡪 sorok száma
2 🡪 oszlopok száma
1.8 🡪 két szomszédos sor azonos pontjának távolsága
1.8 🡪 két szomszédos oszlop azonos pontjának távolsága
Az utolsó előtti kérdésnél választhatjuk az egységcella ⮂ unit cell megadását is, ha (pl. két ponttal) meghatározzuk az x és y irányú távolságot.
⯆-Kioszt ⮂ -ARray
🡪 jelöljük ki a megrajzolt ablaknyílást, majd:) ⮠
Poláris (Polar) 🡪 poláris kiosztás
🡪 a kiosztás középpontjaként adjuk meg az alaprajz középpontját
3 🡪 kiosztás elemeinek száma
360 🡪 kitöltendő szögtartomány előjeles megadása
⮠ 🡪 kiosztott elemeinek elforgatása
Gyakran előfordul, hogy egy rajzelem alakja („topológiája”) megfelelő, de belső arányai nem. Ilyenkor jól használató a Nyújt ⮂ Stretch parancs. Ez létező rajzelem(ek) kijelölt csomópontjainak elmozdítására – s ezzel az elem egyes vonalainak nyújtására – szolgál. (A teljes egészében a metsző-ablakba eső elem(ek) elmozdul(nak)).
⯆Nyújt ⮂ Stretch
🡪 kattintsunk a téglalaptól kicsit jobbra
🡪 húzzuk balra az egeret, hogy a téglalap jobb oldala a metsző ablakba kerüljön, majd kattintsunk
⮠ 🡪 a kiválasztás lezárása
🡪 az elmozdulás-vektor első pontjának megadásához kattintsunk egy tetszőleges helyen
🡪 húzzuk az egeret jobbra (Orto), és gépeljük be: .15
Az eljárást természetesen meg kell ismételjük a téglalap bal oldalának balra húzásához.
Eddig az AutoCAD (0 nevű, fehér színű) alap-fóliáját használtuk. Ez, mint később látni fogjuk, igen speciális szerepet tölt be. Ha összetettebb rajzot készítünk, célszerű a különböző jellegű elemeket külön fóliákra rendezni.
Minden CAD programban mód van arra, hogy a különböző típusú elemeket különböző fóliákra osszuk el. E fóliák kapcsolgatásával módunk van pl. különböző tervtípusok és -változatok különbontására.
Bevett gyakorlat pl. hogy a képernyőn a különböző színek jelölik a különböző vonalvastagságú vonalakat – így elég nyomtatáskor megadni, hogy pl. a piros színű vonalak 0,5mm-es vastagsággal kerüljenek nyomtatásra. Hogy ne kelljen a színeket állandóan állítgatni, célszerűbb, ha létrehozunk pl. egy Falak nevű fóliát, amihez hozzárendeljük a piros színt, és minden falat (ill. metszett szerkezetet) erre helyezünk.
A Formátum • Fólia ⮂ Format • Layer menüpont paneljén az Új ⮂ New gombbal új fóliát hozhatunk létre, melynek nevét érdemes rögtön módosítani (az automatikus sorszámozott név nem sokat mond a fólia tartalmáról).
Célszerű rögtön színt is rendelni a fóliához – ez a fólia sorának Szín ⮂ Color oszlopára kattintva, majd a megjelenő panelen egy színt választva történhet. Igény esetén (ha pl. egy fólián csak a takart vonalakat akarjuk ábrázolni), vonaltípust is rendelhetünk a fóliához.
A fóliák közt mindig van egy aktuális ⮂ Current: minden újonnan rajzolt (azaz nem a már meglévő elemek másolataként létrehozott) rajzelem erre a fóliára kerül.
Létező fóliák közti váltáshoz elég a fóliák listáját lenyitni, és arról választani.
Természetesen ez módosítható: a fóliák listájához hasonlóan lenyitható a színek (vonaltípusok, -vastagságok) listája, és ott is kiválaszthatjuk közülük az aktuálisat – de akkor onnan kezdve minden vonal olyan lesz, tekintet nélkül arra, hogy az pl. fal, bútor, vagy ablak. Célszerűbb tehát ezeket nem bántani.
A rajzelemek tulajdonságai egyedileg is állíthatók. Legegyszerűbben épp a fönti módon: ha parancs kiadása nélkül (rákattintással, Ablak ⮂ Window, vagy Metsz ⮂ Crossing típusú kijelöléssel) kiválasztunk rajzeleme(ke)t, a listák módosulnak, és a kiválasztott elem(ek) tulajdonságait (fóliáját, színét, vonaltípusát) mutatják. Ha most nyitjuk le őket, és módosítjuk adataikat (pl. zöldre állítjuk színüket), a kijelölt összes elemen végrehajtódik a megfelelő változás.
Értelemszerűen a rajzelemek vonaltípusa is hasonló módon módosítható. Itt annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ha a rajzba még nincsenek betöltve a vonaltípus-definíciók, először az Egyéb ⮂ Other menüpontot kell válasszuk, majd a megjelenő panelen a Betöltés ⮂ Load gombbal megjeleníthetjük a Vonaltípus-kezelő panelt, melynek listájáról kiválaszhatjuk a betölteni kívánt vonaltípusokat (a [Ctrl] billentyűt lenyomva tartva egyszerre többet is kijelölhetünk), melyek azután már elérhetők lesznek a legördülő listából is.
Gondot jelent, ha a betöltött vonalak alap-léptéke (mely megszabja a szaggatott vonalak egyes szakaszainak hosszát) nem illeszkedik a rajz léptéléhez. Ezen segít az LTSCALE változó (a szaggatás alapegységét a rajzi léptékhez igazító szorzó): ha pl. egy hüvelyk alapegységre „kitalált” vonalat méteres alapegységgel akarunk használni, adjunk a változónak 0.025 értéket (pl. a Vonaltípus-kezelő panel globális léptéktényező rubrikájában).
Megesik, hogy annak érdekében, hogy a kitöltés ne takarja ki a vonalakat, hátra kell küldjük a sraffozást az Eszköz • Megjelenítési sorrend > Legalulra ⮂ Tools • Display Order > Send to Back utasítással.
Többféle eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk, vajon egyeznek-e a rajzolt és a rajzolni kívánt méretek. Az Koord ⮂ ID paranccsal egy adott pont koordinátáit kérdezhetjük le (már csak ezért sem rossz ötlet a rajz origóját valamilyen értelmes helyre fölvenni). A Távs ⮂ Dist két pont távolságát adja meg – azonkívül még a távolság x, y, z vetületét, ill. a két pont által meghatározott szöget.
A méretek dokumentálására használhatunk kótázást. Az AutoCADben rengeteg változó vezérli a kóták megjelenését, és a kótázási utasítások külön alrendszert alkotnak, melybe a DIM paranccsal léphetünk be, és ahol csak kótázási utasítások (és transzparens parancsok) használhatók.
Mi most csak az alapvető parancsokkal ismerkedünk meg: ezeket, hogy használatuk és elérésük egyszerűbb legyen, közvetlenül is elérhetővé tették (elég a nagybetűs rész, vagy a megfelelő gomb az eszközsoron):
A MéretHossz ⮂ DimLinear két pont közti távolság adott (többnyire vízszintes vagy függőleges) vetületének kótázására szolgál. Elsőként a két kótázni kívánt pontot kell megadnunk, majd egy harmadik ponttal a kótavonal helyét. Hogy épp melyik vetületet kótázzuk, attól függ, hogy a két pont megadása után merre mozdítjuk el az egeret (ha pl. lefelé húzzuk, vízszintes kótát fog rajzolni). Opciói közül (a kóta lehelyezése, azaz a harmadik pont megadása előtt) választva megszabhatjuk, hogy Vízszintes ⮂ H, FÜggőleges ⮂ V, vagy adott szögben FOrgatott ⮂ R vetületet kívánunk kótázni. A MéretIlleszt ⮂ DimALigned is két pont közti távolság kótázására szolgál, ám az előbbivel ellentétben itt a kóta mindig párhuzamos a két megadott pont által megszabott iránnyal. A MéretSzög ⮂ DimANgular szög kótázására jó: ez lehet két (szöget bezáró) vonal, egy ív ⮂ Arc, vagy (⮠ után) három pont. Természetesen egy külön ponttal ekkor is meg kell adni a kóta helyét.
A MéretFolytat ⮂ DimContinue parancs az utolsóként rajzolt, vagy (⮠ után) egy kiválasztott kóta folytatására specializálódott. Előnye, hogy nem kell megadnunk sem az első pontot, sem a kóta helyét/irányát, mert átveszi az előző kóta második pontját, és örökli annak helyét.
A kóták konkrét megjelenése minden részletében testre szabható. Ha viszont végre sikerült beállítani egy megfelelőt, nyilván nem lenne célszerű egy más léptékű rajz miatt az egész állítgatást újrakezdeni – ilyenkor hasznos a DIMSCALE változó, mely csak a kóták rajzhoz viszonyított méretét befolyásolja (ha ennek értékét megduplázzuk, a kóták relatív mérete is kétszeresére nő). Ez csak az újonnan rajzolt kótákra vonatkozik ugyan, de a már megrajzoltakra is érvényesíthető a Méret ⮂ DIM mód Aktualizál ⮂ UPdate parancsával.
A DIMLFAC változó értékével a lineáris méreteket szorozhatjuk be. Ennek köszönhető, hogy bár méterben rajzoltunk, a kóták centiméterben (100-as szorzóval) jelennek meg (különben az 5cm-es méret 0.05-nek íródna…).
Minkét változó elérhető a Formátum • Méretstílus ⮂ Format • Dimension Style panel [Módosítás] ⮂ [Modify] gombjával megjeleníthető panelen: Illesztés ⮂ Fit lap Globális lépték használata ⮂ Use overall scale of rubrikája, ill. Elsődleges mértékegységek ⮂ Primary Units lap Lépték ⮂ Scale factor rubrikája.